ÖRÖK KÉRDÉS: CUKOR VAGY ÉDESÍTŐSZER?

Cukor

Bármilyen forrásból is származzanak a cukrok, mindegyik típusát a szénhidrátok közé soroljuk, egyik legfontosabb, nélkülözhetetlen energiaforrásként.

Először tisztáznunk kell, hogy mi a különbség a természetes és a hozzáadott cukor között.

Természetes cukornak nevezzük azokat a cukrokat, amelyek természetes módon fordulnak elő élelmiszereinkben és nem utólag lettek azokhoz hozzáadva. Ilyenek vannak például gyümölcsökben, 100%-os gyümölcslevekben, tejben és egyéb táplálékunkban.

Hozzáadott cukrok pedig azok, amik utólag, általunk vagy a gyártás során kerül bele az élelmiszerbe, ételbe.

Általánosan elmondható a cukorról, hogy túlzott bevitele egészségügyi kockázattal jár, melyek között van az elhízás, fogszuvasodás, cukorbetegség. Azonban kiegyensúlyozott táplálkozás mellett, moderált mennyiségben beilleszthető a táplálkozásunkba, amelynek legnagyobb részét az agyunk hasznosítja.

Ám mi az a mennyiség, ami már sok?

Jó tisztában lenni azzal, mint ahogyan a többi szénhidrát esetében is, 1 gramm cukor 4,1 kcal energiát szolgáltat. Az egészségügyi ajánlások szerint a napi energiaszükségletünk 50-55%-át kell, hogy a szénhidrátok képezzék. De ebből a cukor csupán 10%-át teheti ki. Vagyis, ha egy 2000 kcal-s napi energiaszükséglettel számolunk, akkor 245-270 g szénhidrátot kell egy napra biztosítanunk, melyből nagyjából 50 grammnyi lehet hozzáadott cukor. (Figyelem! A tejben, gyümölcsökben, zöldségekben lévő “cukrok”, nem számítanak bele ebbe a 10%-ba, ugyanis azok természetes formában fordulnak elő, viszont a napi szénhidrátmennyiségbe ugyanúgy kalkulálnunk kell velük.)

Ezt az 50 grammot, nagyjából fél liter cukros üdítővel (pl. kóla, vagy ice tea…) már el is érhetjük.
Élelmiszer címkéken a következőképp találkozhatunk velük: szacharóz, glükóz, fruktóz, laktóz, dextróz, maltóz, glükóz-fruktóz szirup, invertcukor, keményítőszirup, kukoricaszirup, melasz stb.

Édesítőszer

Mit tudunk tenni, ha fogyni szeretnénk és az energiabevitelünket csökkenteni szereténk, ha cukorbetegséggel élünk, így étrendünkben a hozzáadott cukrokat ki kell zárjuk, esetleg fokozottan szeretnénk fogainkat védeni a szuvasodástól?

Ez esetben a mesterséges édesítőszerek megoldást jelenthetnek. A legtöbb édesítőszernek, energiaértéke elhanyagolható, illetve nincs hatással a vércukorszintre, így cukorbetegek, inzulinrezisztensek diétájába is beilleszthetőek. Ilyenek az acelszulfám-k, az aszpartám, vagy a szacharin.
A cukorpótlók energiaértéke a cukoréval közel azonos, bár a vércukorszintre gyakorolt hatása lassabb, elhúzódóbb. 

Az eritrit (pl. PALEOLIT ERYTHRITOL, 1 kg) kivételével a cukorhelyettesítők, mint a xilit (pl. PALEOLIT XILIT) vagy a stevia (pl. ALMITAS STEVIA, 30 ml) hasi panaszokat, görcsöket okozhatnak az arra érzékenyeknél.

A laktózérzékenyek körültekintően válasszanak steviol-glikozid tartalmú termékeket. Fenilketonúriában szenvedő anyagcserebetegek pedig kerüljék az aszpartámot.

Az édesítőszerek – legyenek mesterségesek, vagy természetesek – számos előnnyel bírhatnak, amennyiben szeretnénk a cukrot csökkenteni étrendünkben. Azonban érdemes megbeszéljük háziorvosunkkal, dietetikusunkkal nekünk melyik lehetne a megfelelőbb és mik a biztonságos határértékek, amellyel még nem kerültünk bele egy szélsőséges, egyhangú diétába.

Általánosan elmondható, hogy az édes ízről nem kell lemondanunk, csak ismernünk kell szervezetünk korlátait és igyekezzünk mértéket tartani, egy kiegyensúlyozott, aktív életmódot folytatni. Ha pedig ezeket mind megtettük, akkor nem kell sajnálkozzunk a család előtt, amikor harapunk egyet a szülinapi tortából…legyen az cukros, vagy édesítőszeres.